1. Átváltozás II.


    Data: 26.04.2020, Kategorie: Lesbijki Pierwszy raz Autor: betttyna

    - Jobban vagy? - Aranka néni állt az ajtóban - Azt hittem te rendes lány vagy, de látom, jól összejöttél ezekkel a ribancokkal.
    
    Leültem a kád szélére. - Bocsánat - nyögtem, de ő megállított, - Hoztam neked ruhát, öltözz fel és menjünk haza.
    
    Miranda kint volt az udvaron, ahogy meglátott bennünket, felénk indult, azt hittem nekem akar mondani valamit, de ő a nagyit vette célba, átölelte és megcsókolta. Döbbentem álltam, nem igazán értettem semmit. Vagy nem akartam érteni?
    
    - És? - gúnyolódott - hogy van én kis szerelmem?
    
    - Csodálatosan - válaszoltam, nem éreztem haragot iránta, sőt - én nem kapok búcsúbuszit?
    
    Meglepődött, de felém fordul és engem is megcsókolt, ahogy nyelve megérintette az enyémet újra felfórosodott a vérem. - Drága Szilvike - szólalt meg mögöttem a nagyanyám - olyan szép és fiatal vagy. Hozzám ért, izzadt tenyerével végigsimította a hátamat és a fenekemet. Megpróbáltam elhúzódni tőle de nem volt hová. - Meglátod, milyen jó barátnők leszünk! De most menjünk haza. -mondta és átkarolt.
    
    - Tudod mi lesz az első dolgunk ha haza megyünk?
    
    - Nem igazán.
    
    - k**objuk azokat az ócska rongyokat és keressünk neked igazi ruhákat.
    
    - De én...
    
    - Semmi de! - csattant fel - Egy ilyen szép kislányhoz, nem illenek azokat a göncök. Azt akarom, hogy holnap te legyél a legszebb lány a ballagáson.
    
    Erről persze szinte teljesen elfelejtkeztem, nekünk kell búcsúztatnunk a nagyokat, és mivel én vagyok az osztályban az egyetlen, aki 3 sornál többet is meg tud ...
    ... tanulni enyém lesz a főszerep.
    
    Reggel egy órával korábban keltem. Aranka néni kiválasztotta a ruhámat is segített felöltözni és kisminkelt. Magassarkú, harisnya, amely épp ott ért végett, ahol a fekete miniszoknyám kezdődött, és fehér ing, melynek felső gombját nyitva kellett hagynom. Szinte meztelennek éreztem magam, és izgultam, hogy így kiöltözve kell annyi ember elé álljak, de látva a fiuk döbbent és a lányok irigy tekintetét megnyugodtam. Sőt, kicsit tetszett is, ahogy megbámulnak. Még az osszi is meglepődött de nem szólt semmit. Az ünnepség gyorsan eltelt, következett a buli, én szerettem volna lelépni de nem sikerült. Nem bántam meg, hogy maradtam, bömbölt a zene, megtanultam tequilát inni és táncolni. Egy idő után már nagyon kezdett fájni a lábam a magas sarkúba, szerencsére a terem végében volt pár matrac. Leültem, nekiöltem a bordásfalnak és nagy nehezen leráncigáltam a cipőmet. Sötét volt, csak a diszkó fényei villogtak.
    
    - Te vagy az Szilvi? Csak a hangjáról ismertem meg a bioszt. - Igen, tessék...
    
    - Maradj csak, ideülhetek melléd? Nagyon elfáradtam.
    
    - Persze tanárnő - válaszoltam.
    
    - Olyan jó, hogy ideköltöztél. Végre van valaki az osztályotokban, aki tanul is. - Egész közel hajolt hozzám, megcsapott az alkohol szaga, megpróbáltam elhúzódni de nem sikerült.
    
    - Érzed a barackot..., nem baj, ma buli van, én is ihatok. Nem igaz?
    
    - De tanárnő.
    
    - Szólíts Annának, jó. Még nem vagyok olyan öreg. Tegeződhetünk.
    
    - Jó válaszoltam.
    
    - Milyen finom, ...
«123»